Nincs annál rosszabb mikor, azt érzed, hogy nem voltál elég jó annak, aki neked az egész világot jelentette...

Nem tudom mivan velem manapság. Szegény anyukámon töltöm le a feszültséget ami bennem van.. feszültség ami nem tudom mitől van. Ez kikészít. Sőtt most még az is h nem tetszik úgy igazán senki.. ami pedig tényleg több mint csoda.. mert ilyen nagyon rég nem volt(vagyis SOHA!). És nem tudom miért van ez.
"-Fél a haláltól?
-Kevésbé, mint a magánytól."

"Megijjeszt a tudat, hogy az a fiú - aki, eszküszöm, különleges volt - pontosan ugyanolyanná vált, mint a többi seggfej."
Végre észhez tértem..